Berhidai ravatalozó

A mai technicizált társadalmak többsége száműzte életéből a rítusokat. A temetési szertartás talán az utolsó rítushoz közeli, a közösséget integráló tevékenység. Ennek köszönhető kiemelkedő jelentősége bármely település életében.
Az elmúlást követő búcsú átmeneti helyzet, ezt a momentumot igyekeztünk megfogni egy "megálló" profánságára csupaszított épülettel.
Az épületet redukált anyaghasználat és a minimális eszközhasználat jellemzi. Gazdagsága szimbolikus elemeken keresztül építkezik, ebben az esetben: az égetett akác pillérek, az aranymetszés és a határok finom jelölése.

Az akác kemény fájú, nehezen korhadó, erős tüskéjű, örökzöld cserje. A mediterrán országokban az életet és a halált valamint az újjászületést szimbolizálta. Az egyiptomiaknál szoláris jelkép; a halhatatlanságot és a titkos ismeretekbe való beavatottságot fejezte ki. A zsidó hagyomány szerint akácból készült a sátortemplom szent oszlopa és a frigyláda. Keresztény felfogásban a lélek halhatatlanságának jelképe, a belőle készült töviskorona passió jelkép.

Partnerek: Dévényi Tamás, Juhász Balázs, Rohonczi Donát